Nineteenth

Hi Guys!
Ismét szombat van, ami azt jelenti, hogy itt az új rész ideje. Nagyon szépen köszönöm az új feliratkozásokat és a kommenteknek és pipáknak is nagyon örültem. A továbbiakban is szeretettel várom az új olvasókat és a véleményetekre is kíváncsi vagyok, szóval osszátok meg odalent bátran. Jó olvasást kívánok!
Puszi Fanni~

~Tiffany Mills~

A napok szinte csigalassúsággal teltek és múltak. A gondolataim pedig a srácok koncertje körül forogtak csak. Mindennap végig nézhettem a próbájukat és a minap megismerkedtem Louis egyik húgával Lottieval. Nagyon kedves, aranyos és közvetlen. Az első perctől fogva úgy viselkedett velem, mintha régóta ismernénk egymást. Ameddig a srácok a színpadon próbáltak mi egymás mellett ülve figyeltük őket és közben lányos dolgokról csacsogtunk. Látszik, hogy Lou testvére, ugyanis mindketten közvetlenek és bármiről képesek hosszas perceken át beszélni. Megjegyezte, hogy szerinte nagyon hasonlítunk egymásra Harryvel, mire én közöltem, hogy csak mostoha unokatestvérek vagyunk csupán. Erre ő egyszerűen vállat vonva mesélte, hogy ők Louissal pusztán féltestvérek. De annak ellenére a kék szemükön kívül semmiben sem hasonlítanak egymásra. Viszont nagyon szeretik egymást, úgy ahogyan a többi testvérüket is. Mesélt néhány érdekes történetet a kiskorukról, hogy milyen csínytevéseket követtek el a szüleik nagy örömére. Harryvel mi többnyire jó gyerekek voltunk, amikor náluk nyaraltunk. Anne és anyu mindig nyugodtan tudott beszélgetni a kerti asztalnál ülve, amíg mi ketten a homokozóban játszottunk vagy éppenséggel a kis felfújható medencében pancsoltunk. Néha amikor ezekre az emlékekre visszagondolok, a szívem összeszorul. Majd rám jön az-az érzés, hogy vissza szeretnék menni abba az időbe. Olyankor még semmi gondunk nem volt. Csak felkeltünk és játszottunk egész nap vagy a tévé előtt hasalva csokit nassoltunk. A gondolataimból Lottie csilingelő hangja zökkentett ki. Pár napra úgy döntöttünk Harryvel, hogy átköltözünk a srácok villájába, hogy Lottie se unatkozzon ott egyedül és én se itthon Harry lakásán. A srácok már reggel elmentek próbálni, de mi majd csak az esti órákban csatlakozunk hozzájuk.

- Szerinted melyik ruhát vegyem fel este? – lebegtette a két ruhát maga előtt. Az egyik egy piros színű pántos, derékban karcsúsított volt, ami éppen, hogy térd fölé ért. A másik hasonló fazonú volt, de a színe fekete volt. A piros ruha felé intettem mire ő szélesen elmosolyodott és a másik ruhát az ágyra dobta. A választott ruhadarabot pedig maga elé helyezte és úgy nézegette magát a tükörben. Az

én ruhám egy pár fokkal egyszerűbb és visszafogottabb volt. Sima pánt nélküli vajszínű egészen a mellrészig, majd attól lejjebb sima fekete anyag, ami pár centivel a térdem felett ér véget. Az említett ruhadarabom pedig a szekrényen, egy vállfán lógva várja, hogy bele bújjak. Dél már jócskán elmúlott, amire mindketten megéheztünk. Nem akartunk kettőnkre neki állni, főzni valamit, helyette inkább rendeltünk egy kínai étteremből.  Fél óra elteltével pedig a csengő megszólalt. Amilyen gyorsan csak tudtam felpattantam és kinyitottam az ajtót. Az ételfutár átnyújtotta a szatyorba csomagolt ételünket és a blokkot is oda csúsztatta. A pénztárcámból elő kotortam az árát és a futárfiú tenyerébe ejtettem. Barátságosan mosolyogva eltette, majd integetve távozott. Becsuktam a lakásajtót és a konyhába a pultra helyeztem az ennivalókat.

- Lottie! – kiabáltam, mire a lépcső felől dübörgés hallatszót, majd pár pillanat múlva tánclépésekhez hasonló léptekkel közelítette meg az ebédjét. Majd elő szedtem a fiókból két villát és az asztalnál elhelyezkedve kezdtük el az étel elfogyasztását. Nagyjából csendben ettünk csak néha szólaltunk meg. Miután a tésztámat megettem az evőeszközt gyorsan elmosogattam majd a nappaliban a kanapéra felhúztam a lábaimat és az államat a térdemre hajtottam. A tévét bekapcsoltam és az egyik zenecsatornán menő 1D klipet szemlétem mosolyogva. A What makes you beautiful ment és amikor Lottie ezt meghallotta villámsebességgel vetődött le mellém a kanapéra és énekelni kezdett. Le sem tagadhatná, hogy ő Louis testvére. Mindketten ugyan olyan hevesek, és mókamesterek tudnak lenni. Nevetve fordultam a tévé felé és a szőke hajú lány bökdösésére én is énekelni kezdtem. A zene vége felé már a kanapé tetején állva daloltunk miközben őrült rajongók módjára mutogattunk a tévékészülék felé. Majd mikor vége lett nevetve és kifáradva dőltünk le és kapcsolgattuk tovább a televíziót. A Disney csatornán éppen Jonas Brothers-t sugároztak így azt kezdtük el nézni, közben pedig arról beszéltünk, hogy kisebb korunkban milyen sokat néztük őket és hallgattuk a zenéiket. Közben megvitattuk azt, hogy Joe vagy Nick volt-e a helyesebb. Az utolsó név hallatán pedig eszembe jutott egy bizonyos személy, akivel már jó ideje nem is beszéltem és nem is találkoztam. Utoljára még akkor beszéltem vele, mielőtt visszajöttünk volna Harryvel Holmes Chapelből. Mióta Harryvel is kialakult ez a bonyolult és titkos kapcsolat az eszembe sem jutott Nickre gondolni. Talán azért is, mert nem szeretnék Harryvel összeveszni ismét azért, mert azt bizonygatja féltékenységében, hogy neki nem szimpatikus. Bármilyen másik fiúval találkoznék, ő gondolkodás nélkül ezt mondaná bármelyikükre. Kivéve persze a barátaira. Bár ha tudomást szerezne róla, hogy mi volt köztem és Liam között kétség kívül kiakadna, és nem hagyna többé Liammel kettesben. Pár óra múlva pedig az emeleten nevetgélve és csajos dolgokról csacsogva készülődtünk. Lottie a hosszú szőke haját vasalta, amíg én a szemeimet halványan kisminkeltem.

- Na és tetszik valamelyik srác a bandából? – kérdezte érdeklődve, mire én hirtelen majdnem kiböktem a szememet a szemceruzával. Lottie pedig értetlenül pislogott felém a tükörből. – Ne mond, hogy még egyikük sem kezdett el szédíteni. Ismerem a bátyámat, mint a rosszpénzt. Mióta a barátnőjével szakítottak az óta teljesen megváltozott. – magyarázta és tovább vasalta a haját.

- Ha arra vagy kiváncsi, hogy van-e köztem, és a tesód között valami akkor megnyugtatlak, hogy nincsen. Ők csak a barátaim. Tudod, én kaliforniai vagyok, csak nyáron vagyok itt Harrynél. – meséltem neki egy kicsit hevesen gesztikulálva, mire ő csak vigyorogva bólogatott. Ha pedig eddig nem lettem volna vele tisztában, hogy ők tényleg testvérek most ismét bebizonyosodott. Mindketten szeretnek komplikálni és más szavait kiforgatva kiszedni másokból az igazság egész tartalmát. – Ne gondolj, semmi rosszra értve vagyok? – kérdeztem tőle fenyegetőzve.

- Kicsit furcsa is lenne, hogy te meg a tesóm. Ne érts félre nagyon szép és kedves lány vagy, de szerintem Eleanor és Louis is be fogja látni, hogy nem bírják sokáig egymás nélkül és ismét összejönnek. Louis még egy darabig kitombolja magát, de be fogja látni, hogy neki az igazi Eleanor. – mondta és halványan elmosolyodott. Észrevettem, hogy amikor Louisról beszél, milyen tisztelettel tekint rá.

- Lou fontos számodra igaz? – kérdeztem tőle félénken. Bár költői kérdés volt, hiszen hogyne lenne fontos számára a testvére. Ha nekem is lenne, akkor természetes dolog volna, hogy az egyik legfontosabb személy az életemben ő lenne.

- Nagyon sok mindent köszönhetek neki. Bármiben segít amiben csak tud és mindig mellettem áll. – mondta továbbra is mosolyogva. Én is kedvesen rá mosolyogtam és a témát onnantól nem feszegettük tovább. Miután az utolsó simításokat is elvégeztük a külsőnkön a telefonomon hívtunk egy taxit, majd miután megérkezett és helyet foglaltunk egymás mellett a hátsó ülésen, lediktáltuk a címet majd vártunk, hogy oda érjünk és hosszas nap után találkozhassunk a srácokkal. Szívem szerint azonnal félre húznám Harryt, hogy egy gyors csókot lopjak tőle, de nem akarom kockáztatni a lebukás veszélyét. A fejemet az üléstámlának hajtottam és lehunytam a szemeimet. Hosszas percek teltek el mire megálltunk a parkoló előtt, ami szó szerint tele volt járművekkel és a bejárat előtt is hosszas sor ácsorgott. Nagyon úgy fest, hogy a srácok ma este is teltházas koncertet adnak. Néhány fotós lekapott minket, miközben Lottie céltudatosan igyekezett egy hátsó bejárat felé. Gondolom ő már jó párszor lehetett itt, hiszen eléggé otthonosan mozog. Az arcomat az egyik kezemmel takartam a fényképezőgépek villanása elől. Pár perc múlva pedig már a keskeny folyosók barangolása után megpillantottuk az egyik ajtón kirohanó Niall-t. Mikor megfordult ő is észrevett minket és azonnal felénk rohant. Előttünk lelassítva kezdte el ölelgetni Lottie-t majd engem is. A hangos üdvözlésünkre pedig a többiek is kidugták a fejüket. Louis furcsán méregette barátja kezét a húga derekán, Liam édesen mosolygott ránk Harry pedig szorosan átölelve nyomott egy gyors puszit a homlokomra. Az illata elképesztően finom volt és nehezen fogtam vissza magam, hogy ne nyomjam az ajkaimat az ő tökéletes formás ajkaira. Szerintem az ő fejében is hasonló gondolatok futottak át, ugyanis a száját csibészes féloldalas mosolyra húzta, amíg kacsintott egyet és az egyik tincsemet a fülem mögé tűrte. Aztán amilyen gyorsan csak ment neki elhúzódott és Louis húgát is üdvözölte.

- Ne tapizd a húgomat Horan. – mutatott rá Louis a szőke fiú kezeire, ami még mindig Lottie derekán pihentek. De nem zavarta egyiküket sem, sőt szerintem nagyon is élvezte mindkettejük, főleg a hosszú szőke hajú lány, mivel az arca csak úgy ragyogott a boldogságtól. De persze a bátyja viselkedését nem tudta szó nélkül hagyni.

- Louis befejeznéd ezt? – emelte magasba a formás szemöldökét, miközben elpirult. Lou pedig erre összefonta a karjai maga előtt és kérdőn tekintett a kishúgára. Niall pedig egy csintalan mosolyt villantott a barátja felé, majd hirtelen mozdulattal a hátára kapta Lottiet. Aztán elrohant vele abba az irányba, amelyből jöttünk. Louis pedig a húga és Niall nevét kántálva rohant utánuk. Én pedig az egyik lábamról a másikra állva maradtam ott a folyóson Liam és Harry között. Mindketten kedvesen mosolyogva néztek le rám. Nem értettem, hogy miért feszélyez a mindkettejük egyszeri jelenléte, hiszen eddig ilyesmi érzésekre nem volt példa. A gondolataimba merülve figyeltem a falon egy pontot, de Louis trappolása zökkentet vissza a valóságba. A fejemet egy kicsit megráztam, hogy kiverjem a fejemből a különböző kusza gondolataimat.

- Ki fogom csinálni Niall-t, ha egy ujjal is hozzáér a húgomhoz. – morogta, mint egy durcás kisgyerek. Harry csak nevetett rajta Liam pedig szó nélkül sétált vissza abba a szobába ahol az érkezésünk előtt voltak.

- Nyugodj le Tommo. – paskolta meg a barátja vállát Harry, majd ők is visszamentek abba a helységbe. Az alsó ajkamat rágcsálva követtem őket és helyet foglaltam az egyik üres kanapén. A szemközti falon egy hatalmas tükör helyezkedett el egy ugyan olyan hosszúságú polccal. A polc előtt pedig négy szék kapott helyet.

Amíg Niall és Lottie nem tértek vissza addig Harry és Louis esztelenkedését figyeltem, amin elég sokat nevettem. Majd a srácokat lassan elkezdték a színpad felé terelni. Lottieval mi a VIP részen kaptunk helyett és onnan figyeltük végig az egész koncertet. Összességében a fiúk ismét felrobbantották az egész arénát. A rengeteg rajongó őrültek módjára sikították a nevüket ez pedig fokozódott, amikor énekelni kezdtek. Az első dal a Clouds volt, amit a Steal my Girl követett. A srácok a Kiss You alatt puszikat dobáltak a rajongók felé. Az egyik személyes kedvenc dalom alatt, ami nem más, mint a Little Things egymás mellett ülve énekeltek és meghatódottan figyelték a fiatal lányokból álló közönséget, akik a mobiltelefonjuk kijelzőjével világítottak a kezüket magasba emelve és szinte egy emberként énekelték a srácokkal együtt a dalt. Bennem pedig újra lejátszódott az a bizonyos este, amikor Harry gitáron előadta nekem a szobámban. Louis gyönyörű húgával egymást átölelve dülöngéltünk a dal ritmusára. Majd az Alive alatt már a srácok ismét vidámak és őrültek lettek. Harry és Louis kergetőztek, míg Liam a dobosukat Josh-t bökdöste. Niall pedig igyekezet tartani a frontot. De Harry esése egy hatalmas röhögő görcsöt váltott ki belőle és összegörnyedve nevetett rajta. Lottieval csak a fejünket rázva kuncogtunk rajtuk. A One Thing alatt pedig az pörgött le a lelki szemeim előtt, amikor Liam a szemeimbe nézve énekelte a saját részét, miközben minden érzését beleadta. A What makes you beautiful közbe ismét bolondozásokba kezdtek. Harry és Niall valami tangó féle táncot próbáltak ki, amin az egész aréna jól szórakozott. Majd a Through the dark közben Louis egy üveg ásványvízzel leöntötte szegény Liamet, aki felvont szemöldökkel figyelte a barátját, aki mintha semmi rosszat nem tett volna elsomfordált és szegény Sandy-t kezdte el boldogítani. A koncert lassan kezdett a végére érni és a Best song ever-el zárták le. A kivetítőn közben a klipből mentek a jelenetek. Majd a végén egymást átölelve meghajoltak és eltűntek a színpadról. A közönség pedig csak üvöltötte, hogy ,,vissza”. Majd Lottie a karomat megragadva ráncigált hátra az öltözök elé. Pár perc múlva pedig berontott az ajón. Harry átöltözve volt már és amint meglátott rögtön magához húzott. Liam felsőtestét pedig semmi sem fedte. A tekintetemet egyszerűen nem tudtam róla levenni. Ezt pedig ő is észrevette és nem zavartatva magát mászkált tovább és közben vidáman mosolygott. A fejemet szégyenlősen fúrtam bele Harry mellkasába, aki a kezeit a derekam köré fonta és egy gyengéd puszit hagyott a fejem búbján. Miután elkészültek, mindannyian  helyet foglaltunk a kisbuszukban és egy helyi kedvenc szórakozóhelyük felé vettük az irányt. A srácok egyáltalán nem voltak elfáradva, sőt inkább feldobottak voltak. A szórakozóhely előtt a jármű megállt. Harry a kezemet megfogva segített kiszállni. A bejáratot kordonokkal kerítették el és innen jöttem rá, hogy ez a klub VIP része lehet. Sosem voltam még ilyen helyen így én rajtam is eluralkodott az izgatottság. Az első sorokban fényképészek ácsorogtak, akik megállás nélkül kattintgatták a gépüket, így a vakúk erős fénye bántotta a szememet. Harry próbált eltakarni előlük és én is így tettem a kezeimmel. Amilyen gyorsan csak tudták kifizették a belépőket és a csuklómon nem sokkal később már egy karszalag díszelgett, amin a klub neve állt.  Egy üres boksz felé indultunk és helyet foglaltam Harry és Lottie között. A szőke hajú lány vidáman beszélgetet Niallel, amit a lány bátyja már nem nézett olyan jó szemmel. A húga alig egy évvel idősebb nálam nem értem mi a problémája azzal, hogy a húgának barátja legyen. Talán nem is az a puszta problémája, hogy a húgának udvarlója akad, hanem hogy az a fiú éppen az egyik legjobb barátja. Harry az egyik kezét a combomra helyezte és lágyan simogatni kezdett, miközben egy gyors puszit nyomott az arcomra. Lottieval szemben Niall, velem szemben Liam és Harryvel szemben Louis foglalt helyett. Igyekeztem nem tudomást szerezni róla, hogy a velem szemben ülő mogyoróbarna szemű fiú végig engem figyelt, de elég nehezen ment, hogy ne szemezzek vele. Zavaromban az előttem lévő koktélt kavargattam a szívószálammal. Az íze pedig mámorító volt. Amíg én lassan megittam két pohárral, addig a barátom egymás után döntötte magába a tömény alkoholt. Amikor egy gyors zene elindult azonnal felpattant és engem maga után húzva perdült táncra. Niall és a Tomlinson testvérek is csatlakoztak hozzánk és egy kört alkotva mozogtunk a zene ritmusára. Na jó, ez igazából a három srácra nem nagyon mondható, mivel ők valami furcsa táncot jártak. Liam pedig a helyünkről figyelte nevetgélve az itt zajló eseményeket. Szívem szerint oda mentem volna hozzá és a kezénél fogva ráncigáltam volna a táncparkettre. Tudom, hogy még mindig maga alatt van a voltbarátnője miatt és az orrát lógatva próbál normális életet élni, mintha mi sem történt volna. Pedig látszik rajta, hogy igyekszik megfelelni a körülötte lévőknek és elő adja a kemény énét, hogy nem érdekli a dolog különösképpen már. De az erős álca mögött nagyon is egy vérzőszívű érzékenyfiú bujkál. Én pedig mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy ismét vidám és önfeledt legyen anélkül, hogy megjátszaná magát. Egyszerűen nem tetszik ez a Liam, amivé az őrült voltbarátnője változtatta. Kibotladoztam Harry körémfonodó karjai közül és visszaültem a helyemre. Nagy kortyokban elfogyasztottam a poharamban lévő koktélt és a tekintetemet ismét Liamre szegeztem. Ő hátradőlve engem szemlélt, miközben csibészes mosolyra húzta az ajkait. Kérdőn húztam fel az egyik szemöldököm és a karjaimat összefontam a mellem előtt. Kissé kényelmetlenül éreztem magam vele, mivel a tekintetéből valami furcsa csillogás sugárzott. Utoljára akkor nézett rám így, amikor a házibulijukon csókolózva estünk be a szobájába. A bűntudat pedig az óta sem hagy nyugodni, mivel tulajdonképpen eltitkolom Harry elől és én voltam az a személy, akivel ő is megcsalta a barátnőjét. Igaz, hogy mi nem feküdtünk le egymással, mert volt annyi önkontrol mindkettőnkben és emberség. Ez persze a kedves Sophiaról már nem mondható el. Neki nem volt elég ennek a csodálatos fiúnak a társasága és teljes szeretette. Neki arra volt szüksége, hogy egy másik fiúval hemperegjen akár egy utolsó utcai szajha. Ezzel a tettével pedig bebizonyította azt, hogy meg sem érdemelte Liamet. Komor tekintettel bámultam magam elé és a fejemet lehunyt szemekkel döntöttem neki kényelmes bőranyagú ülés támlájának.

- Hé, minden oké? – kérdezte aggódva, miközben megfogta a kezem és igyekezett túlkiabálni a dübörgő zenét. Kicsit kábán pislogtam rá és éreztem, hogy az a szerény kis alkohol mennyiség kezd a fejembe szállni.

- Nem igazán. – vallottam be és szorosan összeszorítottam az ajkaimat. Úgy éreztem, hogy ha nemsokára nem juttok tiszta levegőhöz, akkor kidobom a taccsot. Liam mintha olvasott volna a gondolataimba azonnal felkelt és a derekamat átkarolva támogatott kifelé. A kissé hűvös londoni levegő azonnal megcsapta az arcomat, amikor kiértünk a szórakozóhely udvarára. A kertben lámpások lógtak és a hangszórókból kint is szólt a zene. Bár nem annyira hangosan, mint odabent. Azonnal egy padhoz segített és leült mellém. A fejemet a térdeim közé szorítottam, hogy elmúljon a hányingerem.

- Nem fázol? Kihozzam a kabátodat? – kérdezte szintén aggódva, mint ahogyan odabent is tette. Közben pedig fejbe vágott a felismerés, hogy a kabátomat a kisbuszban hagytam. Gratulálok Tiffany ez is csak te lehetsz.

- A kisbuszban felejtettem. – húztam grimaszra a számat. Liam a fejét gyengéden megrázta, majd a fekete bőrdzsekijét lekapta magáról és a hátamra terítette, miközben a kezével óvatosan simogatni kezdte.

- Holnap szólok Paulnak, hogy dobja be hozzánk. – mondta és próbált kedvesen rám mosolyogni. – Jobban vagy már? – kérdezte ismét aggódva, amire csak egy halvány mosoly suhant át az arcomon.

- Egy kicsit már igen. – sóhajtottam és összefogtam magam előtt a kabátját. Észrevétlenül pedig óvatosan megszagoltam. Tipikus Liam illata van, egy kis parfüm, ami keveredik a bőrének a csoki illatával. Apró mosolyra húzódott a szám a hasonlatom miatt. Liam pedig kiskutyaszemekkel nézett rám. A tekintette fogva tartotta az enyémet és a hasamban megéreztem ismét azokat a lepkeszárnycsapkodásokat. A torkomban pedig hatalmas gombócot éreztem és a szám is kiszáradt. Az egyik tincsemet a fülem mögé tűrte és a kézfejével végig simított az arcomon. A tekintetében pedig azt a bizonyos csillogást véltem felfedezni, mint amikor először csókolt meg Harry kertjében. De ez már nem lenne helyes, hiszen nekem ott van Harry, akit nagyon szeretek és képtelen lennék megcsalni már most. Inkább ugornék fejest az óceán mély habjai közé, mintsem hogy megcsaljam valaha is. Viszont ez a titkolózás kezd egyre nehezebb lenni, hiszen Liam azt hiszi, hogy nincsen senkim, és ha visszautasítom, akkor azt hinné, hogy az elején csak játszottam vele. Kétségbeesve kutakodtam a gondolataim között, hogy mit mondhatnék neki, amivel nem bántom meg. Ha ez a pillanat még azelőtt történt volna, hogy összejöttem volna Harryvel és már Liamnek sem lett volna Sophia, akkor gondolkodás nélkül engedném, hogy megcsókoljon, de így nem helyes. Ez ellen pedig nem tudok mit tenni. Érzek valamit Liam iránt, de Harryt is nagyon szeretem, hiszen a barátom és egyben az unokatestvérem is. Ha megcsalnám pont a legjobb barátjával, akkor sosem tudnék tükörbe nézni, nem hogy az ő varázslatos és gyönyörű zöld szemeibe.