Megérkeztem ismét egy új résszel. Nagyon szépen köszönöm ismét a pipákat és a kommenteket. Remélem tetszeni fog a rész. Várom a véleményeket. Jó olvasást!
Puszi Fanni~
~Liam Payne~
Miután váratlanul megjelent a szobámban három nappal ezelőtt
Tiffany nagyon meglepődtem. Nem számítottam arra, hogy meglátogat majd. Hiszen
én sem hívtam és próbáltam távol maradni tőle, hogy az érzéseimen változtassak.
Nem zúghatok bele a legjobb barátom unokatestvérébe. Harry kicsinálna, ha
tudomást szerezne róla. Amúgy sem lenne helyes egy új kapcsolatba belefognom,
amíg a másikat ki nem hevertem. Én pedig minden erőmmel azon voltam, hogy
kiheverjem szó szerint. Egész nap a szobámban fekszek és csak a plafont
bámulom. A srácok szerint össze kellene, szedjem magam nem csak magam miatt,
hanem a rajongóink miatt is. Állítólag a frászt hoztam rajuk már, mivel napok
óta nem posztoltam sehova semmit. De nem tudtam egyszerűen mit kiírni és
azokban a pillanatokban az volt a legkisebb gondom, hogy a rajongóim aggódnak-e
értem vagy sem. Pár éves kapcsolatom ért véget elég csúnyán és semmi hangulatom
nem volt ahhoz, hogy felnézzek az internetre. De aztán a srácok kedvéért
elkezdtem rendbe tenni magamat. Valamivel ki kellene, őket engeszteljem mivel
miattam jöttek haza előbb a családjuktól. Valamilyen szinten elfogott a
bűntudat, mivel én haza se dugtam a képem az én családomhoz és még csak
telefonon sem hívtam fel őket, mivel nem voltam beszédes kedvemben. Helyette
elutaztam a semmiért New Yorkba. Bár lehet, hogy a sors akarta azt, hogy oda
menjek és fényt kapjak az igazságról. Bár tudom, fel kellene, őket hívjam, hogy
tőlem tudják meg mi történt és ne a pletykalapokból. De szerintem már ők is
tudhatják, hiszen Tiffany is az internetről tudta meg. Így hát a telefonomban
kikerestem a nővérem számát. A vonal párszor kicsengett majd a nővérem hangja
váltotta fel.
- Liam! – szólt bele vidáman és egyben megkönnyebbülten. –
Valami baj van öcsi? – kérdezte aggódva.
- Szia, Nicola! Hát… .- kezdtem bele, de nem tudtam, hogy
mivel kezdjem el a hosszú történetet. Aztán mély levegőt véve hadarni kezdtem.
– Szakítottunk Sophiaval jó pár nappal ezelőtt. – mondtam és az ágytakaró
szélét kezdtem el piszkálgatni.
- Tudom olvastam itt-ott. Már nagyon aggódtam miattad úgy,
mint anyáék is. Hogy viseled? – kérdezte miközben magam elé képzeltem az aggódó
tekintetét. Ha itt lenne a szobámba, akkor biztosan a kezemet szorongatná, és
miközben kérdezget, addig figyelné az arcom minden rezzenését. Mindig is jól
kijöttem a nővéreimmel és jó testvérek voltunk. De igazán kettejük közül Nicolaval
jövök ki leginkább. Hozzá az éjszaka közepén is fordulhattam, ha valamilyen
problémám volt. Vele osztottam meg a jó híreket és a rosszakat is. Ellátott
tanácsokkal, amikért rettentő hálás vagyok neki. Ez pedig a mai napig sem
változott semmit sem.
- Hát eléggé ki voltam készülve pár napja. Megcsalt… Fel
tudod ezt fogni Nicola megcsalt, amikor tudta, hogy mennyire szeretem. Ki tudja
mióta csinált belőlem pali madarat? Elutaztam utána New Yorkba ahol kiderült a
hazugsága, hogy ott sem járt hónapok óta majd Londonba visszatérve elmentem a
lakására váratlanul és vitatkozni kezdtünk aztán hallottam a szobája felől
azokat a férfihangokat…. – a puszta gondolatba is beleborzongtam. Nicola csendben
hallgatott és emésztgette az imént hallottakat.
- Nem érdemelt meg téged Liam. Ha erre képes volt, akkor nem
szeretett téged igazán. Jobb hogy kiderült így legalább még tudsz magadnak
találni egy olyan lányt, aki valóban magadért szeret. – mondta, miközben az én
arcomra egy mosoly ült ki, ahogyan Tiffany arcát magam elé képzeltem. –
Szeretnéd, hogy szóljak én anyáéknak? – ajánlotta föl. Szívesen megkértem volna
rá, de úgy éreztem tartozom ennyivel a szüleimnek, hogy tőlem tudják meg a
teljes igazságot.
- Kedves tőled és köszönöm is, de nekem kellene, elmondjam
nekik. Bár szerintem már ők is tudnak róla valamelyik pletykalapból. –
sóhajtottam és az alsó ajkamat kezdtem el rágcsálni miközben azon gondolkodtam,
hogy mit is mondhatnék a szüleimnek. Félek, hogy megbántottam őket azzal, hogy
még nem szóltam nekik.
- Ahogy gondolod öcsi. Mikor jössz legközelebb haza? –
kérdezte érdeklődve és ezzel a Sophia témát lezárta, amiért nagyon hálás
lettem.
- Hát most szünetünk volt, de szerintem a turné előtt egy
héttel ismét lesz egy… szóval majd nyár végén tudok hazamenni. – magyaráztam és
magamban már alig vártam, hogy kis időre is, de haza jussak. Hiányoznak a
testvéreim és a szüleim is. Azért is szégyellem magamat, mert régen dugtam haza
a képem. – Viszont ha van kedvetek, akkor felutazhatnátok az egyik hétvégén
hozzám Ruth-al. – ajánlottam fel. Jó lenne valami közös programot csinálni a
nővéreimmel. Régen mindig együtt mentünk el moziba vagy éppen otthon
pillecukrot sütöttünk a kertben. Mindig is jó testvérek voltunk és számíthattunk
egymásra. Régen a nővéreim adtak némi kis költőpénzt, amit bébi csőszködésből
szedtek össze. Most pedig szívesen látom el én is őket.
- Rendben van öcsi, de most mennem kell dolgozni. –
sóhajtotta és magam elé képzeltem ahogyan elhúzza a száját.
- Oké. Vigyázz magadra Nicola. – motyogtam mosolyogva.
- Szia Liam. – kuncogott majd a vonal elnémult. Némi
gondolkodás után kikerestem a szüleim telefonszámát és őket is értesítettem.
Ahogyan gondoltam is már tudtak róla, de meglepetés ért, hogy nem haragudtak
rám, amiért nem szóltam neki előbb. Azt mondták, hogy megértik, hogy min megyek
keresztül, majd nagy vonalakban elmeséltem nekik is a valós tényeket. Ezeket
pedig nem szeretném még jobban ecsetelni, hiszen fáj, róla beszéljek, sőt még
bele gondolni is, hogy ez valóban megtörtént velem.
Miután tőlük is elköszöntem elhatároztam, hogy lemegyek a
srácokhoz és megpróbálom megmutatni nekik azt, hogy valamilyen szinten jól
vagyok. Amikor a nappaliba értem leültem az egyik fotelba és a tévéképernyőre
szegeztem a tekintetem. Louis a kanapén feküdt és a telefonját nyomkodta. Niall
pedig a másik fotelban ült és a tévét nézte miközben egy zacskó gumicukrot
majszolt. Miután Louis megunta a telefonja képernyőjének a nyomkodását
nyafogásba kezdett miszerint unatkozik. Az ír barátunk csendre intette,
miszerint nem hallja tőle a tévét.
- Bulizni akarok menni. – sóhajtott drámaian és reménykedve
pislogott felém.
- Miért? – kérdeztem tőle értetlenül.
- Szeretnék egy csinos lánnyal találkozni, aki a jövendőbeli
Mrs Tomlinson lesz. – magyarázta, mintha olyan egyértelmű lett volna. De Lou
gondolkodását képtelen vagyok sokszor nyomon követni. Honnan kéne, mégis nekem
tudjam, hogy mikor szeretne csajozni vagy csak pusztán jól berúgni, hogy utána
nekem kelljen, haza cipeljem.
- Azt hittem, hogy neked Tif kell. – morogta Niall miközben
még mindig a képernyőt bámulta. Én pedig értetlenül pislogtam felé, miközben
kezdtem ideges lenni. Louis és Tiffany soha sem jöhetne össze. Louis idősebb is
nála pár évvel és nem igazán passzolnának össze. Persze ellentétben velem. Bár
tudom, hogy nem lenne helyes és az sem volt helyes, hogy csókolóztam vele.
Tulajdonképpen miért is sírok amiért Sophia megcsalt? Hiszen én nem azt tettem
Tiffanyval? Először Harry kertjében majd itt a lakásunkon, a bulin? Ha akkor
nem állunk le időben, akkor talán más is megtörtént volna köztünk akaratom
ellenére is. De mit tehettem volna? Sok alkoholt ittam és teljesen kiütötte a
józan ítélőképességemet. Ha pedig az megtörtént volna, akkor én is olyan
szörnyű ember lettem volna, mint a volt barátnőm.
- Hát Louis bácsi a szolgálatára áll számára bármikor. De
nem hiszem, hogy Harold díjazná az egészet. – magyarázta nekem pedig kedvem
támadt volna valami csípőset beszólni neki, amiért így beszél Tiffanyról,
mintha csak egy alkalomra kellene számára. Bár tudom, hogy nem gondolja
komolyan és csak hülyéskedik, de én ezt a fajta poént nem igazán kedvelem. Meg
amúgy sem szeretném, hogy a média rászálljon, ha valami furcsa módnál fogva
mégis összejönne velem. Ismerem a rajongókat, hogy milyen reakciójuk van akkor,
ha valamelyikünknek barátnője lesz. Ilyenkor a kétfelé szakad a rajongótábor.
Az egyik fele támogat minket és örülnek neki, hogy boldogok vagyunk. Viszont a
másik fele elátkozza a barátnőnket mindenféle csúnya jelzővel, hogy esetleg
ellopja előlük a Mrs Payne / Tomlinson / Horan / Styles titulust. Szeretjük a
rajongóinkat, de sokszor olyanba ütik bele az orrukat, amibe nem kellene. Tiszteljük
őket, hiszen nélkülük nem állnánk, ott ahol most vagyunk. De a magánéletünkbe
akkor sem lenne joguk bele szólni.
- Találsz magadnak mást. – mondtam egyszerűen miközben a
tévé felé fordítottam a tekintetemet. Innentől pedig lezártam a témát. Nincs
kedvem bulizni menni, pedig talán az tenne jót. Összeszednék egy dögös
cicababát aki kis időre elfelejteti velem a problémáimat. Aztán jól leiszom
magam, hogy még jobban szórakozzak. Mindez szép és jó is lenne, ha olyan srác
lennék, akit az egyéjszakás kalandok tesznek boldoggá. De én nem ilyen vagyok.
Engem a hosszú távú kapcsolatok vidítnak fel. Szeretem azt mondani annak a
lánynak, aki a barátnőmnek tudhatja magát, hogy szeretem. Szeretnék vele
összebújva a kanapén vagy az ágyunkban filmeket nézni. Szeretnék vele
romantikus vacsorákat és kézen fogva sétálni vele. Szeretnék egy olyan lány mellett
ébredni, aki mosolyogva nyom egy puszit az arcomra és nem érdekli az, hogy
nincs kisminkelve és a haja is kissé kócos. Én akkor is gyönyörűnek látnám és
szeretném. Ezekkel a gondolatokkal a fejemben szundítottam el, mert mire már
magamhoz tértem addigra már nem ment a tévé és Niall sem a fotelben ült a
gumicukraival. Az egész nappaliban csak én voltam. A kert felől pedig hangos
nevetések zaja szűrődőt be. A nyakamat egy kicsit elfeküdtem, mert elég
kényelmetlen pózban tértem magamhoz. A konyhába sétáltam és a kertre nyíló ajtó
kissé el volt tolva. Harry a hintaágyunkon üldögélt Niallel és a kertben
szaladgáló Louist figyelték, aki Tiffanyt üldözte. A lány sikítozva menekült
Lou elől, aki csak jókedvűen nevetett a lányon és azt szajkózta, hogy úgy is
elkapja, mert ő Louis Tomlinson. A Nap már kezdett lemenni és a fénye a medence
vízének a felszínén játszott. A falnak dőlve figyeltem őket és mosolyogva
szemléltem a jelenetet. Tiffanyn egy lenge kis nyári egybe ruhát viselt, amin fehér
virágok díszelegtek. A derekánál pedig egy cuki masni helyezkedett el. A haját szabadon
hagyta csak egy vékonyabb hajpánttal tűrte hátra, hogy ne az gyönyörű arcába
lógjon. Miután kigyönyörködtem benne magamat eldöntöttem, hogy csatlakozok a
beszélgető Harryhez és a szőkeséghez. Lepacsiztam Harryvel aztán tovább
figyeltem a kertben rohangálókat. Tiffany tekintette találkozott az enyémmel és
ez épp elég volt ahhoz, hogy Lou nagy erővel neki rohanjon, és a talajra lökje.
Mindhárman aggódva indultunk meg feléjük, de Tifből kirobbant a nevetés. Az
egész teste rázkódott a nevetéstől és ettől mind a négyen megkönnyebbültünk,
hiszen akkor biztosan nem esett semmilyen komolyabb baja. Az egész arcát
beragyogta a mosolya és a szemeit pedig összeszorította. A könnyei pedig a
nevetése miatt folyni kezdtek a tökéletes arcbőrén. Niall is összegörnyedt a
nevetéstől. Harry persze aggódva lökdöste le Louist az unokatestvéréről.
- Tif minden oké? Nem ütötted be magad? Nem fáj semmid? –
sorolta fel a kérdéseit aggódva Hazza. A lány pedig csak tovább nevetett.
- Tiffany annyira
sajnálom… nem gondoltam volna, hogy megállsz és én pedig már nem tudtam lelassítani.
– szabadkozott Tommo, de Tif csak leintette és megpróbálta összeszedni magát.
- Minden oké srácok. – köhintett és próbálta abbahagyni a
nevetését, ami a füleim számára maga volt a mennyei harangcsilingelés. Jó azt hiszem,
le kell, magam állítsam, és nem nézhetek egy olyan filmet sem, amiben ilyen
nyálas hasonlatok lennének. A biztonság
kedvéért Harry ellenőrizte Tiffany lábait és a hátát ahol nem fedte a ruhája,
hogy nem-e keletkezett rajta horzsolás. Szerencsére nem talált rajta semmit és
ezt közben Tif többször meg is erősítette, de Hazza makacs módon nem hallgatott
rá. De nem is értem, hogy a puha fűben mégis hol nyúzta volna le magát.
- Louis többé nem fogom a közeledbe engedni. – fenyegette Harry
a karambol okozóját.
- Ezt te sem gondolod komolyan. – cuppantott Lou és bájosan
próbált Hazzara vigyorogni. – Hiszen a jövendőbeli Mrs Tomlinsonról van szó. A
születendő gyermekeim édesanyáról. Ha nem engednél a közelébe akkor mégis
hogyan készülnének el e trónörökösök? – érdeklődőt felvont szemöldökkel és
Harryn tisztán látszott, hogy dühös lett a barátunkra. Az arca kezdett egy
bizonyos vörös színt felváltani és a kezei is ökölbe szorultak.
- Nem fogod soha megdugni. – jelentette ki nemet nem tűrő
hangon és az unokatestvére felé mutatott, akinek az arca a zavartól pírba jött.
- Harry! – motyogta zavartan és megfogta Harry kezét, hogy
ezzel lenyugtassa majd egy ideges szúrós pillantást is lövellt felé. Aztán
bekövetkezett az a bizonyos kínos csend, ami a mi társaságunkban nem
megszokott. A feszültséget tapintani lehetett Harry és Tiffany között.
- Srácok mi lenne, ha raknánk, egy tábor tűzet, és köré ülve
sütögetnénk, és énekelnék, illetve sztorizgatnánk? – törte meg a csendet Niall
és reménykedve pislogott körbe.
- Remek ötlet. – bólogatott Lou és Tif is mosolyogva értett
egyet a szöszivel. Majd én és Harry is csatlakoztunk az ötlet támogatásához.
Louis és Niall a garázsba sietett a nyársak megkereséséhez, míg én és Tif a
konyhába mentünk kivenni a hűtőből a virsliket és a pillecukrokat a
szekrényből. Harry pedig megpróbálta begyújtani apró tűzifából a tűzet.
- Nem is volt alkalmam megölelni vagy köszöni neked az
esésed miatt. – mondtam kissé elszontyolodva, mire Tif mosolyogni kezdett és
szorosan átölelt. A varázslatos és jellegzetes illata azonnal elkábított és egy
dologra tudtam gondolni, hogy ez az ölelés soha ne érjen véget. De nem így
történt. Olyan hirtelen vetett véget az ölelésünknek amilyen hirtelen átölelt. A
távolodása pedig szinte fizikai fájdalomként ért engem. Ami egy részről beteges,
hiszen ezelőtt egy lány sem váltott ki belőlem ilyen érzéseket és érzelmeket
sem. Tiffany teljesen magába bolondított. Én pedig csak arra vágytam, hogy
ismét átöleljem és szorosan tartsam a karjaimba. Hogy megvédjem egy újabb Louis
okozta váratlan és véletlen ártalmatlan támadástól. A kezébe vette a
pillecukrokat aztán elindult kifelé. A virslis zacskókkal a kezemben indultam
el utána. Közben már Niall és Louis is visszatért és a tűz is begyulladt. Körbeültük
a tűzet egy-egy párnán, amit Harry a kerti székekről szedett össze. Louis ült
az egyik szélén mellette Harry, Tif, Niall majd én magam. A virsliket kezdtük
el elsőként sütögetni. Mindenki felszúr egyet-egyet a nyársára, majd a tűz fölé
helyeztük és vártuk, hogy a lángok szorgosan megsüssék. Közben pedig vidám és
könnyű hangulat telepedett le. Louis néhány további életcélját ecsetelte, amit
persze Tiffany oldalán szeretne megvalósítani. Mindegyikünk tudta, hogy csak
Harry bosszantására csinálja ezt és szereti látni, ahogyan Tif jókat kacag az
őrült ötletein. Én is kinevetem azt az ötletét, hogy egy focicsapatnyi gyereket
hozzanak össze és megalapítja majd velük a Tomlinson futball csapatot. Aztán pedig
egy kastélyt vesznek és ott fognak boldogan élni. Louisnak néha elképesztő
gondolatai vannak, amikről fogalmam sincsen, hogy vajon honnan származnak és,
hogy egyáltalán hogyan jut eszébe ilyesmi. De mindenesetre mindenki jót derül
rajta, míg ő halál komoly arccal bizonygassa, hogy ő ezeket mind komolyan
gondolja. Persze mi jól tudjuk, hogy csak viccel és szórakozni próbál velünk. Én
közbe a tűzben égő fadarabokat szemlélem, ahogyan a lángok nyaldossák őket. Meg
sem kell jegyeznem, hogy ezeken a bugyuta jövendőbeli meséken Niall szórakozik
a legjobban Tiffanyval együtt. Nevetve dőlnek egymásnak, amit én nem nézek jó
szemmel. Nekem csak egy kisebb ölelés járt odabent pár pillanat erejéig, míg
Niall végig hozzáérhet. Tudom, hogy csak barátok, de engem akkor is bosszant.
Be kell látnom, hogy féltékeny vagyok Niallre és Louisra is. Azt akarom, hogy
velem beszélgessen és az én vicceimen nevessen ne Louisén. Na jól van Payne te
tényleg kezdesz bedilizni. Féltékeny vagy a legjobb barátaidra a semmiért. Csak
azért mert beszélgetnek, illetve hozzáérnek ahhoz a lányhoz, akibe teljesen
belezúgtál. Ez ellen pedig semmit sem tudsz tenni. A legjobb megoldás az lenne,
ha felkeresnél egy szakembert és orvosi segítséget kérnél a féltékenykedésed
kezelésére. Nem egészséges az, amit érzek. Miután elkezdtünk enni nyugodtabb
hangulat keletkezett. Louis sem zargatta a lányt a jövőben lévő életükről. Ami
olyasmiket takart, hogy mi lesz a gyerekeik neve. Lou azt a megoldást
választaná, hogy mindegyik gyerekük egy sorszámot kapna a születésük sorrendjében.
Magamban csak gratulálni tudok Lou barátom kreativitásán. Ha rajta múlna, akkor
képes lenne ezt az ötletét végre hajtani, de a gyerekeinek a jövendőbeli
anyjának lesz annyi esze, hogy ezt ne fogja hagyni neki. Legalábbis én ebben
bízom. Niall miután befejezte az evést hirtelen felpattant és a ház felé
rohant. Értetlenül nézett össze a társaság miután eltűnt a szemünk elől. Aztán
pár perc múlva a gitárjával a kezében tért vissza közénk. Lou és Harry szóban
tartották Tif-et így nekem volt alkalmam odasúgni szőke barátomnak, hogy melyik
dalt kezdje el játszani. Niall pedig így is tett. Aztán az ajkaimat kinyitottam
és mély levegőt véve kezdtem el énekelni az egyik legkedvesebb számunkat.
- Próbáltam úgy játszani, hogy menő legyek, de amikor rád nézek,
a szívem felgyorsul… - énekeltem és közben Tif arcát néztem. Látszott rajta,
hogy zavarba jött, de azért kedvesen mosolygott rám. Majd Harry folytatta az ő
részével és közben az unokatestvérét átölelte, míg a másik kezével a combján
dobolt. Majd Niall és Louis is elénekelte az ő részét is. A refréneket pedig
közösen énekeltük, amibe Tif is csatlakozott. Gyönyörű hangja van, amiről eddig
nem is tudtam. Az utolsó szólóéneklésem alatt is őt néztem és ő barátságosan
mosolygott rám. – Tehát szállj ki, szállj ki, szállj ki a fejemből és zuhanj a
karjaimba helyette. – majd az újabb közös refrént együtt énekeltük el és a dal
végén szégyenlősen bújt oda Harry oldalához. A fejét az említett fiú mellkasára
hajtotta, aki egy gyors puszit nyomott a homlokára. Magamban pedig örültem
neki, hogy eldöntöttem, hogy összeszedem magam és nem ülők tovább a szobámban. Hiszen
akkor nem lett volna részem abban, hogy itt üljek tőle pár méterre és
csodálhassam a gyönyörűségét.
Ujbol egy CSODAS RESZ.
VálaszTörlés(Mondjuk a csodas, kismiska ehhez kepest. Tokeletes lett)
Rendszeres olvasod lettem:3 :)
Nagyon ügyes vagy:)
XX
Szia :) Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál és örülök neki, hogy sikerült elnyernie a tetszésedet a résznek :)
TörlésMár fent is van a következő rész ;)
Puszi Fanni~